[Az írás először megjelent: 2012. október 13. Soundkitchen blog.]
Az első élményem velük kapcsolatban az Elephants videója volt. Már akkor teljesen lenyűgözött az egész, ahogy a légies, kísérteties könnyedsége, nőies finomsága és a felkavaró, nyers, lélektépkedő elborultsága valami tényleg különlegessé állt össze.
Igazi varázslatnak tűnt, ahogy ezek a lányok együtt létrehoznak, megszólaltatnak valamit, ami egyszerre idézi a The XX megnyugtató, simogató álomszerűségét és a Nirvana egyszerű összetettségét – karcoló erejét, rejtett-sebzett mélységét, személyes világfájdalmát, sőt még imidzsét is. Ez a két zenekar ugrott be róluk először, később meg a The Cure a hasonlóan, hipnotikusanmagába szippantó hatása miatt, ill. időnként PJ Harvey az ének miatt, de azóta rájöttem, hogy a Warpaint igazából semmilyen általam ismert zenekarhoz nem hasonló, mert tényleg egyedi keverék. Ezért szerettem beléjük.
1) Mert régen láttam olyan zenekart, amelyik ennyire együtt van, és ennyire egyenrangúnak érzem benne az összes tagot, mint náluk.
2) Mert ilyen dalokat szeretnék hallani a rádióban. (Vö. Nirvana – Polly)
3) Mert a szépség, a szomorúság és a játékosság nem zárják ki egymást – a tündérek pedig rockzenét játszanak.
4) Mert minden egyes dalukba bele lehet szeretni.
5) Mert nem mellesleg a dalszövegeik is kiválóak.
6) Mert élőben is remek koncertet adnak.
7) És mert kevés a csak nőkből álló zenekar, ezért is üdítő a WARPAINT jelenléte.
+ 8) Még egy gondolat: kicsit meglepődtem, amikor először láttam, hogy ezek a lányok az interjúk alatt mennyire bolondosak, mosolygósak és szinte mindig spontán együtténeklésbe, zenélésbe csapnak – szóval egyáltalán nem egy zárkózott, búskomor, depresszív társaságról van szó, amire a zenéjük alapján esetleg számítani lehet. (Nem mintha bármi bajom lenne az ilyennek tűnő zenészekkel.) Rajtuk a közös zenélés őszinte öröme látszik szinte mindig, minden koncerten is. Ez is nagyszerű bennük, hogy egyszerűen ez az öröm az, ami életre hívta ezt a zenét, ami már több, mint a részei összessége, és szerintem egyrészt ez az igazi csapatmunka, másrészt az igazi művészet egyik lényege.
CSEH ANNA / nin.hu
Magyar nyelvű interjúk:
További infó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése